Teal szervezetek

Ami van

2016. május 19. - BozsárG

Azt hiszem, bármelyik résztvevő, aki részt vett valaha vállalati tréningjeimen vagy az általam vezetett műhelymunkákban, sokkolódna az előző posztomat olvasva. Hogy megütközne, harsányan nevetne, bosszankodna, vagy egyszerűen hülyének nézne, azt nem tudom. Boldog munkahely?

Őszintén szólva, ugyanígy meg szoktam ütközni, amikor őket hallgatom arról, hogyan érzik magukat a munkahelyükön. Még akkor is, ha leszámítom a magyaros panasz-kultúrát és a csoportnyomást, elszomorít, amiket mondanak.

problem_solution.jpg

Arról számolnak be, hogy nem látják értelmét a munkájuknak, főleg nem annak, hogy egyre nagyobb a nyomás, egyre többet és többet kell dolgozni, és nem kapnak elismerést érte. Csak,hogy világos legyen: több pénzt kapnak, de nekik nem ez hiányzik! Látják, hogy nem mindenki veszi ki részét a hajtásból, de ez nem látszik a juttatások ("ösztönzők", ahogy most a HR-esek hívják) arányán.

Nem értik, miért XY-ból lett vezető, hiszen a környezete számára világos, hogy vezetői kompetenciái enyhén szólva hiányosak. Fúrások, mobbing, szőnyeg alá söpört, vagy éppen egyre feljebb eszkalált konfliktusok emberek, csoportok között - de soha nem konstruktív konfliktusmegoldás.

"Megkérdezik a véleményünket, aztán látszik a döntésen, hogy egyet sem vettek fontolóra." - ez a véleményük a "korszerű" vezetői taktikák egyikéről. "Ki van írva a falra, hogy 'értékünk az ember', de nincs védőfelszerelés, amiben dolgozhatunk..." - hangzik máshol.

Vezetői tréningeken kiderül, hogy bár elvárás a delegálás, sőt, a felhatalmazás ("empowerment"), a visszajelzés, az értékelés, de sem az igazi megértés, sem a bizalom nincs meg ahhoz, hogy valóban úgy gyakorolják, ahogy az hatásos lenne. "Felhatalmaz" a vezető, mert tanulta, de mindenbe beleszól, az év végi értékelő ívet "csak aláírjuk, és kész". Így a legjobb vezetői innovációk is devalválódnak.

Mindenki utálja a megbeszéléseket - pedig a tréninggyakorlatokban rendre kiderül, hogy csak azok vezetésével van gond. Az "irodisták" szerint az "üzemiek" nem értik, nekik mi a  dolguk, az "üzemiek" szerint az "irodisták" tök feleslegesek. 

Igen ám, de mi halljuk a másik oldalt, a megbízót, aki azért rendeli a tréninget, mert a dolgozók nem elkötelezettek, panaszkodnak, negatívak, ócsárolják a vezetés törekvéseit. Örök kérdés, borítékolni tudom, hogy fel fog merülni: "most mondd meg, mivel motiválhatjuk őket?".

Nagy a fluktuáció, sok a betegállomány, az emberek nem proaktívak, nem, hogy nem oldják meg önállóan a problémákat, de észre sem veszik, vagy éppen elfedni igyekeznek. Nem érzik magukénak a vállalat céljait. Nem tudnak csapatban dolgozni, nem osztják meg az információkat, a vezetők nem tudják beosztani az idejüket, nem tudnak priorizálni. Úgyhogy menjenek tréningre....

Szervezetfejlesztőként sokat dolgozunk azért, hogy ne így legyen, több-kevesebb sikerrel. A legtöbb tünetcsoport súlyos szervezeti kultúra problémákat jelez, amit nem könnyű megváltoztatni. (Mesélhetnék, hogyan, hányféleképpen lehet ellenállni ennek...hajjaj...)

De bújkál bennem a kisördög: vajon lehet-e ez másképpen a jelenlegi szervezeti keretek, értékek mellett? Hogyan érezhetné a beosztott az alsó szinten, hogy fontos a hozzájárulása, ha a döntéseket négy szinttel felette hozzák? Hogyan alakulhatna ki az jó együttműködés, ha az érdekeltségi rendszer ez ellen hat? Hogyan születhetne meg a bizalmi légkör, amikor felső vezető osztja meg saját embereit? Hogyan adna nagyobb igazi felhatalmazást embereinek a vezető, amikor bizonytalan önmagában, de ezt el kell titkolni? Hogyan érezhetné bárki is, hogy "nekünk az érték az ember", amikor minden alkalommal, amikor a profit  és az emberség szempontjai küzdenek egy döntésben, mindig a profit szempontja győz? Hogyan alakuljon ki csapatszellem, amikor arra már nincs idő (sem tudás), hogy ránézzenek saját működésükre, őszintén beszéljenek arról, ami van? 

Úgy tűnik, a munkaszervezetek, legyen az a 20-as évek Ford gyára, vagy bármelyik mai multi, ugyanúgy működnek, és rendszerszerűen ugyanazokat a problémákat hozzák elő. Talán Fordnak könnyebb volt, de ma az egész világon feszegetik a határokat.

Talán tényleg itt az ideje másképpen szerveződnünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teal.blog.hu/api/trackback/id/tr398722242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.